ARVEL GENTRY aerodinamikára szakosodott, ma már nyugdíjas, repülőmérnök és sikeres tengeri vitorlázó. Több mint 40 éven át dolgozott a repülőgépiparban (NACA - a NASA elődje -, Lockheed, Douglas, McDonnell Douglas és Boeing). Aerodinamikai szakemberként megdöbbenve látta, hogy milyen zavaros állapotok uralkodnak a vitorlázáselmélet területén. Még a felhajtóerő keletkezésének a magyarázatai is rosszak voltak, a vitorlák kölcsönhatásának (réshatás vagy dűznihatás) magyarázatairól nem is beszélve.

A vitorlázás műszaki oldalával akkor kezdett foglalkozni, amikor versenyezni kezdett. A dél-karolinai pályákon minden hétvégén heves küzdelem folyt vitorlakészítők és hajóépítők részvételével. "Ha tudnám, hogyan működik a vitorla a valóságban, akkor az vajon segítene-e a versenyzésben?" - tette fel a kérdést Arverl Gentry. A válasz igen volt, és hamarosan hozzá is látott a kutatáshoz, ami az évek során számos, a vitorláselmélettel foglalkozó tanulmányt, előadást és cikket eredményezett. A munkájához egy analóg áramképrajzoló készüléket (Analog Field Plotter), speciális számítógépprogramokat és kísérleti medencét használt.

Kutatási eredményei alapjaiban rázták meg a vitorlázásban addig uralkodó téves elméleteket. Méltán vívta ki pályatársai elismerését. C.A. Marchaj írja az Aero-Hydrodyamics of Sailing (A vitorlázás aero- és hidrodinamikája) c., vitorlázásról szóló, világszerte jól ismert könyvének 638. oldalán: "A grósz és az orrvitorla közötti kölcsönhatás számos kérdését tisztázta Arvel Gentry, aki először adott helyes magyarázatot erre a kölcsönhatásra."